Leírás

Kezdőknek is ajánlott, egyszerűen tartható, önálló államalapítású, monogyn (egykirálynős) hangyafaj. Gyakori faj hazánkban, agresszív, és nagyon erős területőrzés jellemző rá. Ha valami betéved a területére, akkor összefognak és letámadják, erős rágóikkal és fullánkjukkal semlegesítik. Egyszerűen tartható, igénytelen, szapora faj, jól alkalmazkodnak a környezetükhöz, ezért kezdőknek is ajánlott a tartásuk. Egy dolgozókaszt jelenik meg náluk, a királynő és a dolgozók egyaránt barnásfekete színűek, a dolgozók ritkán vörösesek. Fészküket talajba ássák, kedvelik a nyílt, napsütötte élőhelyeket. Gyakran járdák repedéseibe is beköltöznek, fészekbejáratuk jellegzetes, könnyen felismerhető a kör alakban kihordott talaj darabokról. Jól tűrik a szárazságot. Tarthatjuk őket viszonylag száraz környezetben, néhány itatót elhelyezve, így nem fognak megjelenni a penészgombák és az atkák. Dolgozói főleg a talajszinten keresgélnek.

Tavasszal gyakran szemtanúi lehetünk területháborúiknak, ilyenkor az ébredező bolyok nagy számban kivonulnak a fészkekből és egymásnak esnek. Mivel tavasszal amúgy is gyakori az esőzés, ezért a néphagyomány erre mondja tévesen, hogy “a hangyák jelzik előre az esőt”.

Etetés: Cukor vagy méz illetve rovarok mellett adjunk nekik kis mennyiségben olajos magvakat is (pl.: dió, mogyoró, napraforgómag), hogy meg legyen minden szükséges táplálékuk.

Szaporodás: Meleg hatására gyorsan szaporodnak. Első évben 30-50 dolgozót nevelnek, második évben már elérhetik a néhány száz dolgozós egyedszámot. A kifejlett bolyban több ezer dolgozó is megjelenhet. Az utódok bábgubó nélkül fejlődnek, így a báb alak fehér és hangya formájú.

Teleltetés: November végétől Márciusig ajánlott teleltetni, 5-8°C-on.
Bővebb információ a teleltetésről ebben a videóban.