Leírás

Nedvesebb élőhelyeken előforduló, aktív, jól alkalmazkodó, közepes méretű hangyafaj. Természetes élőhelyeik főként nedves rétek, mocsárrétek, láprétek, patakpartok és elárasztott rétek, ahol a fészkeiket a földbe ássák, gyakran mohával, fűcsomókkal vagy elhalt növényi anyagokkal takarva. Még a víz sem akadály nekik! A faj jellegzetessége, hogy áradás idején a dolgozók összekapaszkodnak, és úgynevezett „tutajozással” képesek fennmaradni a vízen, így vészelik át az áradást, és egyben így képesek új területeken is megtelepedni.  A királynő őszi rajzású, megtermékenyülés után az első évben áttelel, és csak a következő évben alapít államot. Portyázó államalapítású, tehát utódai fejlődésekor kijár a fészekből vadászni, ezért a kezdeti időszakban is igényli a fehérjében gazdag etetést. 4 mm-es dolgozói vöröses színűek, erős külső vázuk van és fullánkosak. Bár mérgük erős, azonban csípésük emberre nem veszélyes (legsúlyosabb esetben kipirosodhat a bőr, és csaláncsípés-szerűen viszkethet). Méz-, mézes víz vagy mézes-cukros víz mellett sok rovart igényelnek táplálékul, melyet több száz, vagy néhány ezer fős szaporulat kinevelésével hálál meg a kolónia.

Etetés: Mézzel és rovarokkal.

Szaporodás: Kezdetben lassan, később egyre gyorsabban szaporodnak. A rajzást követő első évben 20-40 dolgozót nevelnek, a következő évben pedig már elérhetik a néhány száz dolgozós egyedszámot. A kifejlett boly meglehetősen népes, több ezer dolgozó is megjelenhet. Az utódok bábgubó nélkül fejlődnek, így a báb alak fehér és hangya formájú. Petétől kifejlett dolgozóig nagyjából 6 hét fejlődés szükséges.

Teleltetés: November végétől Márciusig ajánlott teleltetni, 5-8°C-on.
Bővebb információ a teleltetésről ebben a videóban.