Leírás

Kisebb méretű ritka hangyafaj, melyet 1995-ben írtak le először. Thaiföld északnyugati részén él, eddig még nem fedezték fel más élőhelyen. Többkirálynős, polygyn, de egy királynővel is megfelelően működik a kolónia. A természetben holtfák belsejében, vagy holtfák alatt fészkelnek. Kétféle, egymástól lényegesen különböző dolgozó kaszt jelenik meg náluk. A minorok 3-4 mm-esek, a majorok (vagy katonák) 5-6 mm-esek, hatalmas, robosztus fejük miatt igen látványos, egyedi megjelenésűek. Mind a két dolgozókaszt vöröses árnyalatú, és igen erős páncélzattal rendelkezik. Ennek kifejlődése sok időt és tápanyagot vesz igénybe, ezért viszonylag lassú fejlődésű hangyafaj. Nincsen nagy helyigényük, a kolónia egyedszáma a néhány száz dolgozót éri el csupán, ezért nem kell attól tartanunk, hogy idővel túlnőnek rajtunk, jól tarthatóak egy kisebb vagy közepes méretű formikáriumban akár élethosszig. A nagy fejű majorok harapása erős, így képesek felaprítani a magokat vagy rést nyitni a rovarok kitinpáncélján, a minorok pedig így belülről képesek elfogyasztani azt. A két kaszt nagyon hatékonyan tud együttműködni, ezért szinte minden élelmet képesek elfogyasztani. Bár jól tarthatóak fogságban, mégis egyelőre kevés ismeretünk van erről a fajról, ezért inkább tapasztaltabbaknak ajánljuk a tartását. Dolgozói főleg a talaj szinten keresgélnek.

Etetés: Cukor vagy méz, illetve rovarok mellett magokkal (magkeverék + olajos magvak: dió vagy mogyoró).

Szaporodás: Viszonylag lassú szaporodásúak. Első évben 10-30 dolgozót nevelnek, a második  vagy harmadik évben elérhetik el a száz dolgozós egyedszámot. A végleges egyedszámot a harmadik vagy ötödik évben érik el, a kifejlett boly mindössze 100-200 egyedből áll.

Teleltetés: Trópusi hangyafaj, nem kell teleltetni.